2013. december 29., vasárnap

A hobbit: Smaug pusztasága

"My armour is like tenfold shields, my teeth are swords, my claws spears, the shock of my tail is a thunderbolt, my wings a hurricane, and my breath death!"

Az első résszel az egyik legnagyobb problémám az volt, hogy helyenként laposnak és unalmasnak találtam és nagyon nem tetszett a Super Marios menekülés a goblinoktól. Túl sok volt a visszatekintés és a felvezetés. Túl bugyutának és gyerekesnek tűntek számomra a karakterek, Gandalf figurája meg egyenesen agyalágyult volt. Nem tudom, volt-e valamiféle feedback Jacksonék felé (kedvenc rendezőnk rögtön az elején megint répát zabál Bree-ben!), de már nem éreztem ezt. A törpöket meg még mindig nem jegyeztem meg és amíg a könyv végére nem érek, szerintem nem is fogom.

Kicsit komolyabbra vették a karaktereket, kevesebb mókázás van ebben a részben, mint az elsőben volt. A film tempója végig feszes, nincs felesleges üresjárat és a semmiből előfabrikált Tauriel és Kíli rövidke és ki sem bontakozó "románca" sem hosszan elhúzódó, ömlengős szerelmi szál. (Aminek a későbbiek ismeretében nem is nagyon lenne értelme... Evangeline Lilly-t meg kicsit fura volt Tauriel-ként és nem Kate-ként nézni, de nem lógott ki a filmből.)
Hiába egyik kedvencem Gandalf, ezúttal eléggé háttérbe szorult, miután Bakacsinerdő határán elvált a kis társaságtól és Dol Guldur felé vette az irányt. Konfrontációja Szauronnal fájdalmasan megalázóra és rövidre sikeredett, de már kezdem megszokni, hogy valahonnan mindig menekülnie kell vagy szöktetni kell. Tartottam attól, hogy a trailerben látott hordós jelenet nem lesz annyira hatásos, de a társaság szökése Bakacsinerdőből végül az egyik olyan része lett a filmnek, ami fotelkarfamarkolászósan izgalmasra sikeredett.

Szeretem a sárkányokat. Tényleg. A Sárkányszív óta nem láttam filmen értelmesen megformált sárkányt - igaz, hogy kevés is a minőségi fantasy. Smaug gyönyörű lett és szerencsére a hangját sem baszták el annyira a szinkronban (még nem néztem meg eredeti angolul, nincs felirat :S). Hihetetlen gyönyörűen animálták, a mozgása teljesen "sárkányos", a hangjából árad a fensőbbségesség és a gúny.

I am fire! I am death!

Első megtekintésre nem nagyon találtam olyan részt, eseményt, ami ne tetszett volna, azt hiszem, ez a későbbiekben sem fog változni. Majdnem három órás a film, de nem unatkoztam egy percet sem. Bizonyára itt is sokat vágtak ki, hogy mozinézői seggel is megnézhető legyen, úgyhogy várom az extended vágást :)
Tartalmas és mozgalmas szórakozás mindenkinek, nyugodtan nézzétek meg.

2013. december 25., szerda

Riddick

Riddick 2/10

Volt nekünk az ezredfordulón egy egész kellemesre sikeredett sci-fi horror akciómozink, ami a Pitch Black - 22 évente sötétség címet viselte. Nekem személy szerint tetszett az Alien-szerű szörnyes túlélőhorror, és még aránylag tűrhető befejezést is gyártottak neki. Az már kevéssé tetszett, hogy egy érthetetlen amcsi trend miatt egy többszörös gyilkos a pozitív főhős, és neki kellett "drukkolni" a túlélésért.
A sötétség krónikája címet viselő 2004-es folytatásban a gyilkos mellé a változatosság kedvéért fabrikáltak egy "csak ő egyedül mentheti meg a világot-bullshit" mitológiát is és bevágtatott hozzá a Doom felé lovagolva Éomer is. A világmegváltó happy-end most nemcsak sima túlélésben testesült meg, hanem kedvenc, most már érző szívű gyilkosunkból uralkodót - ohh, bocs... Lord Marshal-t faragtak.
2013-ban meggyőződhettünk arról, hogy az amerikai filmgyártás erősen halad a béka segge felé. Meg sem tudom számolni, hogy hány reboot, hajánál fogva előcibált folytatás és agyatlan képregény-adaptáció látott napvilágot. Azt viszont meg tudom akár egy kezemen is számolni, hogy hány minőségi, egyedinek mondható alkotást láttam idén. Ezek között nem szerepel természetesen Vin Diesel egyáltalán nem ötletes film-szerűsége, a Riddick.

Pedig bevetett mindent: majdnem sikerült képünkbe tolnia a sikerfilmek kutya-nő-gyerek kombóját - az első kettő megvolt, gyerek nincs ebben az epizódban, persze a kutya és a nő meghalnak, hogy legyen dráma.
A CGI ocsmány. Nem simán ronda, hanem ocsmány. Még ha werkfilmet mutatnak nekem, akkor sem hiszem el, hogy a zöldre festett stúdióból egyáltalán kitették a lábukat. Történet itt már nincs is, simán lemásolták az első részt. Nem számoltam, de ahogy Diesel mondja a filmben, kb. ugyanannyian vannak, mint ahányan életben maradtak az első rész űrhajójának zuhanásakor. A Riddick után érkező kemény zsoldosok köre a beszari nyuszitól a jéghideg profi fejvadászig terjed, a másodiknak érkező csapat kemény vezetőjét akkor sirattam meg magamban, amikor kiderült róla, hogy az első részben szereplő Johns nevű fejvadász apucija, aki csak azért keresi 10 éve Riddicket, hogy könnyes szemmel KIKÖNYÖRÖGJE tőle a választ! Igen. Könyörög!

Johns, the Pussy
Mondd már el, hogy mi történt!
Kérlek! (1:25-nél)

A logikai bukfencek tripla axellel ugrott duplacsavarjainak hatványozódása (sic), hogy az utolsó fél órában annyi következetlenség és értelmetlenség van a filmben, hogy fájdalmas. Padlógázon száguldanak a Jedi visszatér-ből lopott motorokon kilométereken át a sötétben, visszafelé persze gyalog hamarabb érnek a hajóhoz, Riddick sebesülten harcolva megmássza az Oroszlánkirály szikláját, a fiát már nem annyira sirató Johns pedig megmenti a gyilkos életét és érzelgős boldogan-élj-amíg-meg-nem-halsz kifejezéssel az arcán egy űrhajót is Riddicknek ajándékoz és Vin Diesel megint annyira macsó, hogy a kemény leszbi csajt is rá tudja venni kemény macsó pillantásokkal, hogy édesen baszásért könyörögjön.
Még mindig nem értem, miért néztem végig...