2013. május 7., kedd

Mama

Mama 7/10

A Pán labirintusa óta kedvelem Guillermo Del Toro-t, azt hiszem, az volt az első film, amit tőle láttam. Az ő nevével fémjelzett Mama egy eléggé kellemesre sikerült természetfelettis-ijesztgetős-pszichológiai horror.
A háttér lényegtelen (talán az asszony félrekefélt az üzlettárssal, apu meg mindkettőt kinyírta), a történetbe ott kapcsolódunk be, hogy a Game of Thrones-ból Kingslayer-ként elhíresült Nikolaj Coster-Waldau hazarohan a gyerekeiért és úttalan-utakon száguld velük valahová a messzeségbe. Mivel főhősünk nem tör éppen Schumacher-i babérokra, ezért a hókásán megcsúszva rövid úton a susnyásban köt ki a kocsi. Természetesen nem kell visszamenni az útra, nehogy valaki felvegyen (mert ugye, gyilkosok vagyunk), hanem elindul a hóesésben a két kislánnyal az erdő mélye felé. Az alapból nem bizalomgerjesztő kis kunyhócska lakója gyorsan "átveszi" a gyámságot a kislányok felett, majd sittysutty elrepül 5 év.
Ikertesó keres(tet) és az legutolsó pillanatban talál is.
A kislányok rehabilitációja nekem kicsit gyorsnak tűnik, de abban a hitben ringatom magam, hogy az ikertesó miatt vették ilyen sebesre a felépülést.
A kisebbik lány kötélhúzós játéka a szobában azért eléggé hátborzongatóra sikerült, zseniális megoldás volt szerintem így felhívni a figyelmet a kísérőjükre.
A film többi részét kitölti a jól bejáratott és megszokott nyomozás a kunyhó múltja, álmok, meghalt nők, elveszett csecsemők után, a végén pedig kapunk egy korrekt dafuq-érzéssel átitatott befejezést, hogy azért nem legyen annyira happy az end.

Tetszett, de a Carrie-re jobban várok. :)