2013. december 29., vasárnap

A hobbit: Smaug pusztasága

"My armour is like tenfold shields, my teeth are swords, my claws spears, the shock of my tail is a thunderbolt, my wings a hurricane, and my breath death!"

Az első résszel az egyik legnagyobb problémám az volt, hogy helyenként laposnak és unalmasnak találtam és nagyon nem tetszett a Super Marios menekülés a goblinoktól. Túl sok volt a visszatekintés és a felvezetés. Túl bugyutának és gyerekesnek tűntek számomra a karakterek, Gandalf figurája meg egyenesen agyalágyult volt. Nem tudom, volt-e valamiféle feedback Jacksonék felé (kedvenc rendezőnk rögtön az elején megint répát zabál Bree-ben!), de már nem éreztem ezt. A törpöket meg még mindig nem jegyeztem meg és amíg a könyv végére nem érek, szerintem nem is fogom.

Kicsit komolyabbra vették a karaktereket, kevesebb mókázás van ebben a részben, mint az elsőben volt. A film tempója végig feszes, nincs felesleges üresjárat és a semmiből előfabrikált Tauriel és Kíli rövidke és ki sem bontakozó "románca" sem hosszan elhúzódó, ömlengős szerelmi szál. (Aminek a későbbiek ismeretében nem is nagyon lenne értelme... Evangeline Lilly-t meg kicsit fura volt Tauriel-ként és nem Kate-ként nézni, de nem lógott ki a filmből.)
Hiába egyik kedvencem Gandalf, ezúttal eléggé háttérbe szorult, miután Bakacsinerdő határán elvált a kis társaságtól és Dol Guldur felé vette az irányt. Konfrontációja Szauronnal fájdalmasan megalázóra és rövidre sikeredett, de már kezdem megszokni, hogy valahonnan mindig menekülnie kell vagy szöktetni kell. Tartottam attól, hogy a trailerben látott hordós jelenet nem lesz annyira hatásos, de a társaság szökése Bakacsinerdőből végül az egyik olyan része lett a filmnek, ami fotelkarfamarkolászósan izgalmasra sikeredett.

Szeretem a sárkányokat. Tényleg. A Sárkányszív óta nem láttam filmen értelmesen megformált sárkányt - igaz, hogy kevés is a minőségi fantasy. Smaug gyönyörű lett és szerencsére a hangját sem baszták el annyira a szinkronban (még nem néztem meg eredeti angolul, nincs felirat :S). Hihetetlen gyönyörűen animálták, a mozgása teljesen "sárkányos", a hangjából árad a fensőbbségesség és a gúny.

I am fire! I am death!

Első megtekintésre nem nagyon találtam olyan részt, eseményt, ami ne tetszett volna, azt hiszem, ez a későbbiekben sem fog változni. Majdnem három órás a film, de nem unatkoztam egy percet sem. Bizonyára itt is sokat vágtak ki, hogy mozinézői seggel is megnézhető legyen, úgyhogy várom az extended vágást :)
Tartalmas és mozgalmas szórakozás mindenkinek, nyugodtan nézzétek meg.

2013. december 25., szerda

Riddick

Riddick 2/10

Volt nekünk az ezredfordulón egy egész kellemesre sikeredett sci-fi horror akciómozink, ami a Pitch Black - 22 évente sötétség címet viselte. Nekem személy szerint tetszett az Alien-szerű szörnyes túlélőhorror, és még aránylag tűrhető befejezést is gyártottak neki. Az már kevéssé tetszett, hogy egy érthetetlen amcsi trend miatt egy többszörös gyilkos a pozitív főhős, és neki kellett "drukkolni" a túlélésért.
A sötétség krónikája címet viselő 2004-es folytatásban a gyilkos mellé a változatosság kedvéért fabrikáltak egy "csak ő egyedül mentheti meg a világot-bullshit" mitológiát is és bevágtatott hozzá a Doom felé lovagolva Éomer is. A világmegváltó happy-end most nemcsak sima túlélésben testesült meg, hanem kedvenc, most már érző szívű gyilkosunkból uralkodót - ohh, bocs... Lord Marshal-t faragtak.
2013-ban meggyőződhettünk arról, hogy az amerikai filmgyártás erősen halad a béka segge felé. Meg sem tudom számolni, hogy hány reboot, hajánál fogva előcibált folytatás és agyatlan képregény-adaptáció látott napvilágot. Azt viszont meg tudom akár egy kezemen is számolni, hogy hány minőségi, egyedinek mondható alkotást láttam idén. Ezek között nem szerepel természetesen Vin Diesel egyáltalán nem ötletes film-szerűsége, a Riddick.

Pedig bevetett mindent: majdnem sikerült képünkbe tolnia a sikerfilmek kutya-nő-gyerek kombóját - az első kettő megvolt, gyerek nincs ebben az epizódban, persze a kutya és a nő meghalnak, hogy legyen dráma.
A CGI ocsmány. Nem simán ronda, hanem ocsmány. Még ha werkfilmet mutatnak nekem, akkor sem hiszem el, hogy a zöldre festett stúdióból egyáltalán kitették a lábukat. Történet itt már nincs is, simán lemásolták az első részt. Nem számoltam, de ahogy Diesel mondja a filmben, kb. ugyanannyian vannak, mint ahányan életben maradtak az első rész űrhajójának zuhanásakor. A Riddick után érkező kemény zsoldosok köre a beszari nyuszitól a jéghideg profi fejvadászig terjed, a másodiknak érkező csapat kemény vezetőjét akkor sirattam meg magamban, amikor kiderült róla, hogy az első részben szereplő Johns nevű fejvadász apucija, aki csak azért keresi 10 éve Riddicket, hogy könnyes szemmel KIKÖNYÖRÖGJE tőle a választ! Igen. Könyörög!

Johns, the Pussy
Mondd már el, hogy mi történt!
Kérlek! (1:25-nél)

A logikai bukfencek tripla axellel ugrott duplacsavarjainak hatványozódása (sic), hogy az utolsó fél órában annyi következetlenség és értelmetlenség van a filmben, hogy fájdalmas. Padlógázon száguldanak a Jedi visszatér-ből lopott motorokon kilométereken át a sötétben, visszafelé persze gyalog hamarabb érnek a hajóhoz, Riddick sebesülten harcolva megmássza az Oroszlánkirály szikláját, a fiát már nem annyira sirató Johns pedig megmenti a gyilkos életét és érzelgős boldogan-élj-amíg-meg-nem-halsz kifejezéssel az arcán egy űrhajót is Riddicknek ajándékoz és Vin Diesel megint annyira macsó, hogy a kemény leszbi csajt is rá tudja venni kemény macsó pillantásokkal, hogy édesen baszásért könyörögjön.
Még mindig nem értem, miért néztem végig...

2013. július 27., szombat

Oblivion

Oblivion 7/10

Végy egy kis Moon-t, egy kis Függetlenség Napját, egy csipetnyi Mátrixot, fűszerezd meg némi Sunshine-nal. Rázd össze alaposan, a tetejére tegyél egy Tom Cruise-t és kész az Oblivion.
Le kell szögezzem előre, hogy Tom Cruise legutóbbi filmjeiben hatalmasat csalódtam. Legutoljára a Valkűrben nyújtott elfogadható alakítást. A Jack Reacher egy minősíthetetlen fos lett és kicsit féltem, hogy itt is a kisfiús báját próbálja használni. Szerencsére itt nem kellett elbűvölnie senkit, jól hozhatta az isten háta mögé kihelyezett magányos karbantartó figuráját.
Évtizedekkel történésünk előtt egy idegen faj készült leigázni a Földet, és szerencsére eléggé kreatívak voltak. Elpusztították a Holdat és simán hagyták, hogy természet anyánk (a szívtelen ribanc) bevégezze a munkát. Földrengések és szökőár után saját magunk végeztük be az idegenek által elkezdett háborút: atombombákkal sikeresen megnyertük a háborút, egyben lakhatatlanná tettük a már amúgy is szar állapotban lévő Földet. A megmaradt emberiség a Szaturnusz egyik holdjára, a Titánra menekült, az ő ellátásukról gondoskodnak a Föld tengereit megcsapoló hidro-fúrótornyok.
Hősünk - neve ezúttal is Jack - dekoratív segítője támogatásával szorgosan javítgatja a hidro-fúrótornyok védelmére kihelyezett drónokat, járőrözget, építgeti álmai titkos rejtekét a tó partján és harcol a "dögevők" ellen. Egy szép napon váratlan áldásként a nyakába hullik az űrből egy 60 éves földi űrhajó maradéka teljesen összekuszálva hősünk addigi viszonylag gondtalan életét.

A CGI teljesen rendben van. Egy-két helyen kilóg a lóláb, de nagyon szép poszt-apok környezetet teremtettek a grafikusok. Nincs olyan mocskos, mint a The Walking Dead, vagy a The Road, de szépen érzékeltetik, hogy milyen hatalmas erők formálták át a felszínt. Az akciójelenetekből nincs olyan sok, de korrektek és mozgalmasak lettek. A zene nekem annyira nem jött be, nem igazán vagyok oda az elektronikus zenékért, de a filmhez kellemesen passzolt.
Összességében egy egész jóra sikerült Tom Cruise-filmet kaptunk végre. Nem kell elájulni tőle, nem váltja meg a világot, de legalább 2013-ra már jutott egy jó sci-fi.

Végszónak: Fuck you, Sally.

2013. május 7., kedd

Mama

Mama 7/10

A Pán labirintusa óta kedvelem Guillermo Del Toro-t, azt hiszem, az volt az első film, amit tőle láttam. Az ő nevével fémjelzett Mama egy eléggé kellemesre sikerült természetfelettis-ijesztgetős-pszichológiai horror.
A háttér lényegtelen (talán az asszony félrekefélt az üzlettárssal, apu meg mindkettőt kinyírta), a történetbe ott kapcsolódunk be, hogy a Game of Thrones-ból Kingslayer-ként elhíresült Nikolaj Coster-Waldau hazarohan a gyerekeiért és úttalan-utakon száguld velük valahová a messzeségbe. Mivel főhősünk nem tör éppen Schumacher-i babérokra, ezért a hókásán megcsúszva rövid úton a susnyásban köt ki a kocsi. Természetesen nem kell visszamenni az útra, nehogy valaki felvegyen (mert ugye, gyilkosok vagyunk), hanem elindul a hóesésben a két kislánnyal az erdő mélye felé. Az alapból nem bizalomgerjesztő kis kunyhócska lakója gyorsan "átveszi" a gyámságot a kislányok felett, majd sittysutty elrepül 5 év.
Ikertesó keres(tet) és az legutolsó pillanatban talál is.
A kislányok rehabilitációja nekem kicsit gyorsnak tűnik, de abban a hitben ringatom magam, hogy az ikertesó miatt vették ilyen sebesre a felépülést.
A kisebbik lány kötélhúzós játéka a szobában azért eléggé hátborzongatóra sikerült, zseniális megoldás volt szerintem így felhívni a figyelmet a kísérőjükre.
A film többi részét kitölti a jól bejáratott és megszokott nyomozás a kunyhó múltja, álmok, meghalt nők, elveszett csecsemők után, a végén pedig kapunk egy korrekt dafuq-érzéssel átitatott befejezést, hogy azért nem legyen annyira happy az end.

Tetszett, de a Carrie-re jobban várok. :)

2013. április 19., péntek

Jack Reacher

Jack Reacher 2/10

Igazán meg nem tudnám mondani, hogy miért is nem hagytam abba fél óra után a megtekintését.
Lehet, hogy az Oblivion-nak akartam adni egy esélyt, hogy az utóbbi években egyre szarabb filmekben szereplő Tom Cruise talán talpra áll és nem próbálja az egyre jobban megfakuló sármja mögé rejteni a tehetségtelen alakítását.
A csak kicsit érdekfeszítő kezdet után lerágott sablonokra próbál építkezni a film: Tom Cruise a supersoldat, aki minden létező kitüntetést bezsebelt, katonai rendőr, képzett mesterlövész, egy szellem, aki hol itt, hol ott bukkan fel, nincs semmi nyoma, se e-mail, se bankkártya, blablabla blablabla. Itt már égnek állt a hajam kicsit (pedig szinte alig van!), aztán amikor a kómásra vert lövész ügyvédje - aki mellesleg (meglepetés!) a kerületi ügyész lánya és rosszban van apuval - felkérte a semmiből előbukkant nyomtalanul élő szuperkatonahekuskommandósmesterlövészt magánnyomozónak, na ott kicsit beleborzongtam, hogy te jó ég, micsoda szart nézek megint...
Semmi értelem nincs a filmben. A jelenetek teljesen sterilek: nyomokban sem tartalmaznak színészi játékot. Statisztákat meg "tömeget" egyáltalán nem. Néhol összeverődik 10 ember, de sokat nem látni belőlük, Tom Cruise mindent kitölt.
Magvas párbeszédek nincsenek, akció alig-alig (az is szarocska).
Ha hasonló lesz az Oblivion is, akkor végleg leteszek a Tom Cruise-filmekről...

2013. március 31., vasárnap

126 fok

Melegség önti el kicsi szívem, ha rágondolok...
Az utóbbi időkben a tápom ventilátora és az alaplapi ventilátor is érdekesen kerreg és lassabban is forog néha a kelleténél, ezért hajlamos a gép a melegedésre. Biztos, ami biztos alapon egy HWMonitor nevű programmal szemmel is tartom a hőmérsékleti értékeket, nehogy gond legyen.
World of Tanks-ozás közben vettem észre, hogy érdekesen szaggat a játék. Kilépek, készülök újraindításra, hátha csak az a gondja, de előtte vetettem egy pillantást a HWMonitorra, és ez fogadott:
126 fok
126 fokon a videokártya (alsó sor)
Az ütő is megállt bennem hirtelen. Elemlámpát ragadtam, és belestem a gépbe. A hűtőventilátor állt. Egész pontosan be volt állva, úgy kellett kézzel belöknöm. Igaz, addigra már hűlt valamennyire, de nem volt nagy élmény egy 80-90 fokos ventilátort lökdösni.
Szerencsére problémamentesen működik tovább a videokártya.

2013. március 15., péntek

A gyógyítás fejlődése az elmúlt 4000 évben

Ie. 2000: Itt ez a gyökér, edd meg!
Iu. 1000: Gyökeret enni eretnekség! Imádkozz a gyógyulásért!
1865: Az imádság babonaság! Idd meg ezt a mixtúrát!
1935: Az a mixtúra sarlatánság! Nyeld le ezt a tablettát!
1975: Az a tabletta hatástalan! Vedd be ezt az antibiotikumot!
2000: Az az antibiotikum méreg! Itt ez a gyökér, edd meg!

(Forrás: http://9gag.com/gag/6800725)

2013. március 9., szombat

Rampart

Rampart 2/10

Hát, engem rendesen átbasztak ezzel a filmmel.
Abban a hitben ültem le elé, hogy a Rampart-botrányban érintett rendőrt kapok, neadjisten egy Kemény zsaruk-féle Vic Mackey-t láthatok filmen, de neeeeem.
Egy semmitmondó, mindennaposnak számító rendőri túlkapást vezetnek fel unalmas 30 perccel, ahol egy rasszista, alkoholista, gyógyszerfüggő, korrupt és paranoid rendőr vergődését láthatjuk a két családja romjai között. A sofőr megverése után kicsit árnyaltabb képet kapunk hős rendőrünk morális mocskáról, de a film maradék 1 órája unalmas és a párbeszédeknek sincs se füle, se farka.
Semmitmondásban talán a Drive-hoz tudnám hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy Badalamenti idegesítő bálnaéneke itt nem tűnik fel. Helyette kapunk áldokumentarista kamerarángatást, részeg-narkós dajdajozást imitáló fény és hangeffekteket és a morális mocsokban fetrengő rendőr mellé tökéletesen illő teljesen érdektelen befejezést.
A legjobban az dühített fel, hogy a film egy jelenet közepén egyszerűen véget ér, jön a stáblista és én meg csak nézek, mint a barom, hogy miért basztam el az életemből 1 óra 45 percet abban reménykedve, hogy hátha történik valami érdemleges...

2013. február 1., péntek

Skyfall

Értem én, hogy egy korszak lezárása, meg M nyugdíjba pusztul és a kedvenc náci táborparancsnokunk lesz az új M, meg valami taknyos szuperzseni az új Q (John Cleese-nek szerintem jobban állt a szerep), de a legvégén azért vágtam magam hanyatt, mert a dekoratív néger leányzó valójában Miss Moneypenny 21. századi reinkarnációja.
Nem igazán vagyok megelégedve a filmmel. A Casino Royale és a Quantum csendje mozgalmassága, összefüggése és folytonossága után valahogy furcsa volt egy nem-Bondszerű James Bond-filmet látnom. Lehet, hogy meg kellene néznem még egy-két alkalommal hogy áthasson a film szellemisége és átérezzem, hogy miért tartják ezt a legjobb James Bond-filmnek.
Valahogy nekem nem jött át, mennyire jó és a kritikusok miért vannak ennyire elájulva tőle. Gondolom, nem Bond vagy M mimikájától estek hanyatt...
Súlyosbító körülmény, hogy NINCS James Bond-lány... -.- Talán a Casino Royale-ban annyira szétverték Bond tökét, hogy impotens lett? Hmmhmmhmm...
A címdal (Adele) az viszont tetszett, egész kellemes hangja van a csajnak.

Összesítve: a közelében sincs az előző két filmnek, ha azok tetszettek - nos, ez nem fog...

2013. január 21., hétfő

Django Unchained

Kötelező!
Tarantino megint megcsinálta. Ez a szemétláda már megint egy olyan isteni filmet alkotott, amit még évekig fogok újra-újranézni.
A Django western a legjavából, körítve Tarantino fanyar, helyenként morbid humorával. Nincs finomkodás, szuperhősös pipiskedés, nincs éppen-csak-súrolt-a-golyó-és-felállok-még-háromszor főgonosz, nincs politikailag korrekt módon megkímélt nő.
A szereplők beleadtak apait-anyait a karakterekbe: a fogorvos-fejvadász, aki maga mellé veszi, majd elkíséri Django-t az útján valami hihetetlen humorérzékkel és eleganciával teszi el láb alól a keresett bűnözőt (és mást is, de ezt majd meglátjátok :D); Monsiuer Candie arrogánsan úr-karaktere szinte rá lett öntve DiCapriora; a Samuel L. Jackson által alakított öreg fekete szolga meg a végére a szememben már szinte fehér volt, annyira beleivódott évtizedek alatt a fehérek lenéző, lekezelő mentalitása a feketékkel szemben.
Ők mind-mind csak a körítés Django szép fokozatosan megerősödő és egyre magabiztosabbá váló karaktere mellé: a rabszolgából lett szabad ember, majd fejvadász, majd a felesége megmentésére igyekvő férj.
A Tarantinora jellemző brutális realitás mellett a másik leglényegesebb és legerősebb eleme a filmnek a párbeszédek: ahogy alkudoznak az egyik rabszolgára a vacsora alatt, vagy amikor Django és Schultz megisszák az első sörüket a kocsmában, vagy amikor Schultz kidumálja őket a seriff lelövése után kialakuló, elsőre szorultnak tűnő helyzetből... Feledhetetlen a könnyedségük, a sziporkák, amiket elereszt.
Tudom, igen: niggereznek. LE VAN SZARVA! Abban az időben így beszéltek, így viselkedtek a feketékkel, nem volt politikai korrektség. Fogadd el, vagy nézz inkább "Én kicsi pónim"-at... (Egyébként ebben a filmben érdekes módon az egyetlen nem-rasszista pontosan a német pasas :P)
Egyetlen negatív dolgot tudok csak kiemelni, amit én észrevettem: a zene. Bizonyára, ha alaposabban odafigyeltem volna a szövegre, akkor megértem, hogy mi köze lehet a filmhez, de némelyik aláfestő zene nagyon környezetidegen. Westernfilmben még nem hallottam rapet, hát most ezt is megkaptam. Szerencsére csak 1-2 olyan jelenet van a filmben, ahol környezetidegen zene tűnik fel, ezért nem fog a megtekintés rovására menni.
2 óra 40 perc, de minden másodperce megérte.
Nézzétek meg.

2013. január 12., szombat

Paranorman

ParaNorman 5/10
 
Hát... izé...
Úgy ültem le ez elé, hogy egy stopmotion animációs-filmbe oltott kicsit cukormázas horror-komédiával lesz dolgom - és éppen ez az én nagy bajom. Kicsit olyasmire számítottam, mint amit a Bátor, a gyáva kutya (Courage, the Cowardly Dog) esetében kapunk minden epizódnál.
Ehelyett egy ilyen kicsit szórakoztató, kicsit néhol poénos, icipicikét ijesztgetős, helyenként bugyuta gyerekmesét láttam, ami elé nyugodtan oda lehetne ültetni a gyereket, mert ettől tuti nem lesznek rossz álmai. A zombik bugyuták és félősek(!), a lakosok hiperagresszívek. Mintha egy fordított The Walking Dead lenne.
Egyszeri megtekintésre ajánlott felnőtteknek, gyerekeknek többször is lehet.

2013. január 1., kedd

The Hobbit

The Hobbit 7/10

Tetszett. Még nem tudom, hányszor fogom megnézni (talán, ha lesz rendes, angol nyelvű verzió a neten), de tetszett.
Mondjuk én nem találtam nyomát sem a sok üresjáratnak, amiről páran a kritikáikban regélnek, a hosszú Gyűrűk Urás tanácskozás sem volt se hosszú, se Gyűrűk Urás. Uram bocsá' ott volt Gandalf és Elrond a későbbi tanácsban is. Na bumm.
Tény, hogy van egy olyan érzésem, hogy a figurák kicsit... mi is ide a helyes szó... bugyutára sikerültek. Gandalf pár jelenetben határozottan gyerekesnek hat, a törpék meg törpék: zabálnak, isznak, harcolnak. Igazság szerint nekem csak Balin ragadt meg, de ő is csak azért, mert Gimli majd az ő sírján táncolva aprítja a trollt.
Szméagol még mindig isteni. Andy Serkis simán megérdemelne már egy rangosabb díjat, ahogy az utóbbi években láthatatlanul formálja meg a legjobb szerepeket :D
Egy negatívum lenne számomra: amikor menekülnek a goblinok közül és futnak végig a barlangon... Istenem, mintha a Super Mario-t nézném...