2012. december 20., csütörtök

Taken


Első rész: 6/10
Második rész: 4/10

Valljuk be, a sztori nem egy nagy szám. :D Sacc/kb. egy erősebb ZS-kategóriás filmnek elmenne, de... Liam Neeson. A gúnárnyakú simán elviszi a hátán az egész filmet. A Lost-ban hülye halált haló és itt érdekesen megfiatalodó Maggie Grace színészi teljesítménye szerencsére nem esett vissza, még mindig tehetségtelen, de csinos.
Röviden: apu szeme fényét, aki szende kis 18 éves szűzként Európát akarja végigloholni a U2 koncertjeit végigbulizva, már az érkezés napján elrabolják a csúf, agyontetovált albán lánykereskedők. Apu szerencsére nyugdíjas CIA-ügynök (vagy ilyesmi), aki persze rögtön lohol Párizsba báránykája megmentésére. Innentől már nem is érdemes több szót vesztegetni a filmre: rendkívül látványosan, recsegősen, nyögősen megdöglik a fél albán maffia, egyikük érzelmes nemi kontaktusba lép a helyi E-ON hálózatával, majd magvát veszti és kipusztul valamilyen ágrólszakadt arab sejk vagy hasonló családja. A lányka épségben és szűzen kiszabadul, happyness, hazamegyünk, mindenki boldog.
A második rész ott veszi fel a fonalat, ahol az előző elejtette (de szép képzavar): a kiirtott albán maffia temetésén vagyunk Tropojában. Az áramos ürge apja, könnyes szemmel nézve a hat-hét koporsót (a falu férfipopulációjának 50%-a), majd szööööörnyű bosszút esküszik erőltetett szlávos akcentusos angolsággal. Ezután magával viszi a falu férfi lakosságának második felét, akik a film végére természetesen mind meg is döglenek sok-sok bánatos özvegyet-árvát hagyva maguk után (Ki fogja művelni a földet és hágni a kecskéket???). A második rész azzal az extra fordulattal kecsegtet, hogy most nem az elvileg még mindig szűz báránykát rabolják el, hanem aput és anyut.

Összességében az első rész még kellemesen nézhető, a második rész erőteljesen az unalmas ZS felé hajlik. Ha nem akarod lerombolni apu első részben felépített nimbuszát, akkor hagyd ki a második részt. Liam Neeson üt, lő, üt lő, kő-kövön, csont-csonton nem marad.