2009. január 21., szerda

Az alapos ember

A konyhám a hátsó udvarra néz, itt parkolnak az itt lakók, valamint a szemközti lépcsőház lakói. Amikor itt kávézok, eléggé sok érdekes apróságra lettem figyelmes. Az egyik egy 70 körüli idős úr, egy legalább ugyanilyen idős fekete kutyával - és nem megállapítható, hogy ki sétáltat kit…
A másik… A velünk szemben lévő lépcsőházban lakik egy alapos ember…
Hogy a munkájában és a magánéletében mennyire alapos, azt nem tudom, de az autóját olyan mániákus alapossággal zárja le, mintha Melvint látnám a Lesz ez még így se! című filmben. Véletlenül láttam a pasast…
Egy zárt hátsó udvarról van szó. Emberünk a Toyotájával megáll az üres udvaron. Balra indexel. Befordul. Motor leáll. Ember kiszáll. Ajtót inkább benyomja, mint becsapja. És jön az attrakció.
Villan az index, kattan a központi zár. És a mi alapos emberünk elindul. Megrángatja a vezető oldali ajtót, majd a mögötte lévő ajtóval is próbát tesz. Megkerüli a kocsit, anyósülés felőli ajtó, majd hátsó ajtó. Csomagtartó ellenőrzése is megtörténik. Visszamegy a vezető oldalra, megint próbát tesz az ajtóval. Nekifeszül, megpróbálja lenyomni az ablakot. Elégedetten nyugtázza, hogy nem lehet. Elindul a lépcsőház felé, majd fickósan, zsebből beriasztózza a kocsit.
Ez nem is lenne alapban fura, de akárhányszor megy valahová, és visszaérkezik, ugyanezt a procedúrát eljátssza minden egyes alkalommal. És valószínűleg nemcsak itt teszi meg ezt…
És nem tudom eldönteni, hogy csak alapos, vagy nagyon beteg…