2003. szeptember 1., hétfő

Irakról

Azok közé tartozom, akik elítélik az Egyesült Államok és a csatlósai agresszióját az Irak ellen. Sokan és sokféleképpen próbálták és próbálják még ma is megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.
Mi indokolta a háború megindítását?
Egyáltalán, létezhet-e bármiféle ok ami alapján megtámadható egy szuverén állam?
Irak mára már nem létezik, megszűnt létezni, felszámolták mint független államot. Mára az Egyesült Államok egyik nyersanyag forrása lett.
Hogyan kezdődött Iraknak, mint független államnak a megsemmisítése? Tiltott vegyi és biológiai fegyverek kikísérletezésével és gyártásával vádolták meg az iraki vezetést, később ehhez hozzátették az atomfegyver birtoklására tett kísérleteket is. Irak erre válaszul beleegyezett az ENSZ fegyverzet- ellenőreinek Irakba küldésébe, csupán azt szabva feltételül, hogy a vizsgálat befejeztével oldják fel az Irakot sújtó szankciókat. Nem bírom megállni, hogy ne tegyek egy kis kitérőt, miközben az Egyesült Államok igyekezett úgy fellépni, mint a világ megmentője egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy ami az ENSZ szankciói miatt folyik Irakban, az nem más, mint tudatos népirtás.


Az Irak ellen bevezetett szankciókat az USA erőltette az ENSZ-re. A szankciók következtében ezrével haltak meg irakiak, nők, gyerekek, idősek vegyesen, mert a halál nem válogat… Nyugat-európai hírügynökségek felvételein gyakorta lehetett látni szinte zokogó orvosokat, ápolókat, mert nem tudtak segíteni a betegeken. Nem voltak gyógyszereik, felszerelésük, mindez a szankciók miatt. A “világ” nem háborodott fel, az ENSZ meg sem akarta látni egy nép szenvedését.
És miért történt mindez?
A válasz azt hiszem, nem is oly bonyolult: az Egyesült Államok abban reménykedett, az iraki népet sújtó szenvedések kirobbantanak egy lázadást a Szaddam Husszein által vezetett kormányzat ellen. Ezért a célért pedig ugyan mit számít pár ezer iraki élete? Csakhogy az amerikai vezetés - mint nem először, és nem is utoljára - ismét melléfogott. Az irakiak nem úgy válaszoltak nyomorúságos helyzetükre, mint ahogy azt az amerikai vezetés remélte.
Pár hónappal a háború megindítása előtt választásokat tartottak Irakban.
Az eredmény joggal meglepte az egész világot, hiszen voltak is és vannak is igen kemény diktatúrák, de egyikben sem voltak képesek 100%-os eredményre! Vagyis a választásra jogosult irakiak 100%-a Szaddam Husszeinre szavazott...
De térjünk vissza a történet elejéhez.
Az amerikaiak hallani sem akartak a szankciók feloldásáról, ekkor az ENSZ Irakba küldte a fegyverzet-ellenőröket Richard Buttler vezetésével (róla csak annyit érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Államok feltétlen bizalmát élvezte).
Az iraki vezetés igyekezett mindenben együttműködni az ellenőrökkel, de egy idő elteltével szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy az ellenőrök között amerikai ügynökök is akadnak - nem kis számban. Ehhez társult még az is, hogy megtagadták az elnöki paloták átvizsgálását.
Itt ismét megállok egy pillanatra - vajon az amerikai kormány melyik államnak engedélyezné azt, hogy szakértők kutassák át a Fehér Házat? Véleményem szerint a paloták átkutatásának megtagadása nemzeti büszkeség kérdése volt.
Az ismertetett két körülmény együttesen okozta azt, hogy az ellenőrzés folyamata elakadt. Végül Irak, mint szuverén állam kiutasította a fegyverzet- ellenőröket. Ezzel akaratlanul is tovább fokozták a gyanakvást.
Hosszú ideig tartó huzavona után visszatérhettek az ellenőrök ekkor már Hans Blix vezetésével; Irak a szankciók feloldásának reményében már arra is kész volt, hogy beengedje az ellenőröket az elnöki intézményekbe is. Elkezdődhettek illetve folytatódhattak a tiltott fegyverek utáni kutatások. De ez már csak színjáték volt - az amerikai vezetés már elhatározta a támadást. Az ENSZ régi formájában már elvesztette a jelentőségét és hitelét (Srebrjenica, de ez már egy másik történet)
Maradék fontosságától pedig az Egyesült Államok fosztotta meg.
A vizsgálatok egyféle "koreográfia" szerint zajlottak, az ellenőrök bejelentették hol kívánják végezni az ellenőrzéseiket az irakiak pedig jóváhagyták.
De hiábavalónak bizonyult minden ellenőrzés, mert semmit sem sikerült találniuk. Eközben az amerikaiak már készültek a támadásra, a BT-ben próbáltak meg olyan határozatot elfogadtatni, ami úgymond legalizálhatta volna a megindítandó háborút. De a határozati javaslat elakadt a háborút ellenző BT-tagok egyre szaporodó táborán. Elkezdett kibontakozni a francia-német-orosz egyetértés az ellenőrzések folytatása mellett és a háború ellen. Irakban a fegyverzet-ellenőrök számára megengedték, hogy előzetes engedély nélkül végezzenek ellenőrzéseket. Ekkor jött a “Blix-jelentés” amelyben megállapították, hogy semmilyen tiltott fegyverre utaló nyomot nem találtak, eltekintve az Asz-Szamud-2-es rakétáktól, amelyeknek hatótávolsága az engedélyezettnél nagyobb volt. Ezeket a rakétákat Irak megsemmisítette.
A BT-ben tovább folytatódott a huzavona, ekkor az USA újabb színjátékot rendezett a világnak, Collin Powell külügyminiszter kémműholdak által készített fotókat mutatott be, továbbá a hírszerzés által készített hangfelvételeket. A “bemutatót” nagy figyelem, majd felháborodás követte, úgy tűnt, meg lesz a felhatalmazás a háborúhoz.
De csak úgy tűnt! A felvételek egy részéről kiderült, hogy jóval korábban készültek, másik részük pedig közönséges hamisítvány! Az egyre erősödő háborús fenyegetés miatt a fegyverzet-ellenőrök kivonultak Irakból…