2003. augusztus 29., péntek

Matávos kalandok

Azt hiszem, az egyik legjobban vitatott (szidott) szolgáltató a Matáv. Az elégedetlenkedők népes tábora naponta többször megemlékezik a cégalapítók le- és felmenőiről. Mert mi is a helyzet a bevezetőben említett példához képest? Ahhoz, hogy vonalhoz juthassunk először is - természetesen - meg kell rendelnünk azt.
A megrendelést ugyan nálunk is felveszik telefonon keresztül, ám ezután legalább egy hétnek kell eltelnie, mire megkapjuk a megrendeléshez szükséges nyomtatványokat. A Matáv előzetesen egy hónapon belülre vállalja, hogy telefonhoz juttat bennünket…
Nos, a valós helyzet kissé másképp fest.
Először egy hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy a …khmm… "műszakis kollégák" megvizsgálják, hogy minden feltétel adott-e a vonal létesítéséhez. Ez komoly vizsgálatot igényel tekintettel arra, hogy néhány évvel ezelőtt az engedélyünkkel egy oszlopot helyeztek el az udvarunkban…(Saját Matávos telefonoszlopunk van!!!) No, de mindegy, a kiérkező kolléga elégedetten nyugtázta:
- Ó, ez nagyszerű! De hát itt nem is kell csinálni semmit, csak behúzok egy kábelt,és kész!
Kolléga jobbra el.
Eltelik ismét egy hét, levél érkezik a Matávtól: benne a szerződés. Remek, gyorsan kitölteni és visszapostázni néhány nap és bekötik a vonalat! Közben nem néhány nap telik el, hanem egy egész hét. Kissé izgulunk - lehet, hogy mégsem lesz vonalunk olyan hamar, mint szeretnénk? Séta a nyilvános állomáshoz, telefonhívás, ügyfélszolgálat. Miután a harmadik gombot is lenyomjuk, az illetékes kollégával közöljük a megrendelés számát, feszült várakozás. Néhány perc csend után:
- Igen beérkezett a megrendelés az előleggel együtt.
Önkéntelenül jön a kérdés.
- És mikor kötik be a vonalat?
- Sajnos azt nem tudom megmondani.
- Már elnézést, de előzetesen azt közölték, hogy egy hónapon belül!
- Igen, ez igaz; de az egy hónap a megrendelés beérkezésétől számít.
Miért is tagadnánk, elég lehangolt állapotban megyünk haza, és várjuk immár a csodát, amikor is a telefontársaság kegyeskedik megajándékozni bennünket a technika eme csodás vívmányával. Már szinte lemondunk arról, hogy valaha is vonalhoz juthatunk, amikor a házunk előtt megáll a Matáv járműve. A szerelők alig fél órát dolgoznak és máris kész!
Félénk kérdés.
- Már működik is?
- Igen, végeztünk!
És ehhez a harminc perces szerelési procedúrához közel két hónapnak kellett eltelnie???
Arról már nem is beszélve, hogy az egész procedúra alatt a telefontársaság úgy viselkedett, ahogy azt egy hivataltól megszokhattuk.
De mi vagyunk a hülyék!
Hogyan várhatjuk el azt, hogy egy szolgáltató valóban szolgáltasson is valamit a pénzünkért???
A bevezetőben említett példára visszatérve, sokan mondhatnák: - Ausztrália messze van.
Ez igaz, ám vannak európai példák is:
A francia távközlési cég metró állomásokon és a szerelvényeken is lehetővé teszi az internet használatát! SŐT, egy nem túl régi hír szerint hamarosan a Pirenneusokban lévő elszórt településekről is ADSL-kapcsolattal lehet csatlakozni a világhálóra.
És még valami: Franciaországban jelenleg a telefonvonal megrendelése és beszerelése közötti idő egy óra!
Nálunk, azt hiszem a Matáv esetében, már az egy héttel is meg lennénk elégedve, bár ahogy őket ismerem, azt hiszem ez utópia… Különben is.”Ha ébren vagy ne álmodj!”. Apropó internet! Jól tudom, hogy a modemes kapcsolat már “kissé” elavultnak számít. (Kár , hogy erről a Matávnak más a véleménye.)
De, korántsem normális dolog az ha a csatlakozás sebessége néha 45.2 kbps néha pedig 28.8 kbps! Utóbbi már azt jelenti, hogy nemcsak a letöltéseket kell elfelejtenünk, de a böngészés is meglehetősen reménytelen, hiszen ahhoz is hiányzik a legalapvetőbb dolog: a sebesség. Ezek a szélsőséges kapcsolati sebességek és a többszöri vonalszakadások vonalhibát sejtetnek, még akkor is, ha nem igazodom ki a telefonzsinórok kusza világában.
Mi a teendő ilyenkor?
Felhívni a hibabejelentőt, és elmondani a panaszunkat.
De ismét téved az, aki azt hinné, ezzel minden el is van intézve és telefonvonala hipp-hopp már tökéletesen működik is.
Panasz felvéve, intézkedés, vonalvizsgálat! Úgy néz ki, igazam van: elismerik a vonalhibát. Következő napra ígérik, a szerelők felkeresnek.
Remek, ennek igazán örülök, bár ha vonalhiba van, miért nálam kezdik a hiba keresését? Nem értem, bár amikor a szerelők másnap megérkeznek kiderül, ők sem értik, mi is a hiba. Mellesleg mire megérkeznek, már szó sincs vonalhibáról, mondják:
- Bemértük a központot és minden érték maximális!
Hurrá!
De hol a hiba?
Beszélgetni kezdünk, miközben az egyik unott arcú szerelő megpillantja az udvarban lévő ribiszkebokrot, és jóízűen csemegézni kezd róla. Beszélgetésünk közben arcán a megvilágosodás fénye tűnik fel. Mint arra rájött, a silány kapcsolati sebességet az okozhatja, hogy ingyenes szolgáltatón keresztül internetezek. Erre megjegyzem, hogy a helyzet ugyanez volt akkor is, amikor az Enternettel volt szerződésem. Erre nem tud mit válaszolni, újra megismétli, hogy minden mérésük tökéletes eredményt mutat.
Azt persze nem tudom meg, hogy mihez képest tökéletesek a mérési adataik.
- Na, mindegy, azért kicserélem a csatlakozó aljzatot.
Miután végzett, vagyis felszerelt egy másik aljazatot az egyébként tökéletes helyére, felhívta a központot, és a következőt mondta:
- Minden rendben, ügyfélhiba!
Szerelők jobbra el.
Én pedig ismét nem értek néhány dolgot, bár arról, hogy érthetetlen dolgokat megértsek, már kezdek lemondani…
Itt élek alig 22 éve, és lassan megtanultam, hogy nálunk általában nem érdemes bizonyos dolgok megértésével kísérletezni. Nem is próbálom megérteni, így hát inkább egyszerűen morgok a megérthetetlen miatt.
De akkor is!
Nem értem, ha egyszer vonalhibát találtak, és ezt ráadásul velem is közlik, másnapra mitől vált hirtelen minden egyszerűen tökéletessé? Ha a Matáv szerint a kapcsolati sebességem a free szolgáltató miatt alacsony, akkor vajon mit adnak ők a pénzemért. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szerelők távozása után felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy megtudjam milyen kapcsolati sebességet tudnak biztosítani.
A válaszuk az volt, hogy a 28.8 kbps az általános, jobbat ne is várjak…