2003. szeptember 2., kedd

Izrael és Palesztina

Hamasz, Dzsihad.
Hogy csak néhány példát említsek azon szervezetek közül, amelyeket a hétköznapokban egyszerű terrorszervezetekként jellemeznek.
De vajon tényleg ennyire egyszerűen jellemezhetőek ezek a szervezetek?
Véleményem szerint esetükben nagy hiba terrorizmust emlegetni, tudom most nyilván sokan felkapják a fejüket és sorolni kezdik azokat a példákat, amikor a Hamasz önkéntesei saját magukat bombaként felhasználva robbantást hajtottak végre izraeli területen ártatlan civileket (is) megölve. Ezek tények, de mégsem szabad ennyire leegyszerűsíteni a történteket. Mint ahogy arról sem érdemes vitázni, ki lőtt először.
A média szintén felelős azért, hogy az Izraelben illetve palesztin területeken történt eseményeket egyoldalúan mutatják be. Hisz mit is láthatunk a televíziókban? Robbantás Izraelben, halottak hevernek a földön vagy éppenséggel egy busz roncsai között, a kamera totálban mutatja az áldozatokat. Egy-egy ilyen merénylet után izraeli csapatok hatolnak be az “autonóm palesztin területekre”, és lerombolják a merénylők házait. Hajléktalanná téve a családokat, na de ki bánkódik a palesztin nő és a karján síró csecsemő miatt? Megérdemli, hisz az ő férje vagy fia volt a merénylő, és az már kevéssé sem bántja senki igazságérzetét, hogy az a palesztin nő és csecsemője éppúgy áldozatok, mint a merényletben elhunytak. Arról már ne is essék szó, hogy házakat rombolni korántsem tartozik a civilizált dolgok közé.

2003. szeptember 1., hétfő

Irakról

Azok közé tartozom, akik elítélik az Egyesült Államok és a csatlósai agresszióját az Irak ellen. Sokan és sokféleképpen próbálták és próbálják még ma is megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.
Mi indokolta a háború megindítását?
Egyáltalán, létezhet-e bármiféle ok ami alapján megtámadható egy szuverén állam?
Irak mára már nem létezik, megszűnt létezni, felszámolták mint független államot. Mára az Egyesült Államok egyik nyersanyag forrása lett.
Hogyan kezdődött Iraknak, mint független államnak a megsemmisítése? Tiltott vegyi és biológiai fegyverek kikísérletezésével és gyártásával vádolták meg az iraki vezetést, később ehhez hozzátették az atomfegyver birtoklására tett kísérleteket is. Irak erre válaszul beleegyezett az ENSZ fegyverzet- ellenőreinek Irakba küldésébe, csupán azt szabva feltételül, hogy a vizsgálat befejeztével oldják fel az Irakot sújtó szankciókat. Nem bírom megállni, hogy ne tegyek egy kis kitérőt, miközben az Egyesült Államok igyekezett úgy fellépni, mint a világ megmentője egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy ami az ENSZ szankciói miatt folyik Irakban, az nem más, mint tudatos népirtás.

2003. augusztus 29., péntek

Matávos kalandok

Azt hiszem, az egyik legjobban vitatott (szidott) szolgáltató a Matáv. Az elégedetlenkedők népes tábora naponta többször megemlékezik a cégalapítók le- és felmenőiről. Mert mi is a helyzet a bevezetőben említett példához képest? Ahhoz, hogy vonalhoz juthassunk először is - természetesen - meg kell rendelnünk azt.
A megrendelést ugyan nálunk is felveszik telefonon keresztül, ám ezután legalább egy hétnek kell eltelnie, mire megkapjuk a megrendeléshez szükséges nyomtatványokat. A Matáv előzetesen egy hónapon belülre vállalja, hogy telefonhoz juttat bennünket…
Nos, a valós helyzet kissé másképp fest.
Először egy hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy a …khmm… "műszakis kollégák" megvizsgálják, hogy minden feltétel adott-e a vonal létesítéséhez. Ez komoly vizsgálatot igényel tekintettel arra, hogy néhány évvel ezelőtt az engedélyünkkel egy oszlopot helyeztek el az udvarunkban…(Saját Matávos telefonoszlopunk van!!!) No, de mindegy, a kiérkező kolléga elégedetten nyugtázta:
- Ó, ez nagyszerű! De hát itt nem is kell csinálni semmit, csak behúzok egy kábelt,és kész!
Kolléga jobbra el.
Eltelik ismét egy hét, levél érkezik a Matávtól: benne a szerződés. Remek, gyorsan kitölteni és visszapostázni néhány nap és bekötik a vonalat! Közben nem néhány nap telik el, hanem egy egész hét. Kissé izgulunk - lehet, hogy mégsem lesz vonalunk olyan hamar, mint szeretnénk? Séta a nyilvános állomáshoz, telefonhívás, ügyfélszolgálat. Miután a harmadik gombot is lenyomjuk, az illetékes kollégával közöljük a megrendelés számát, feszült várakozás. Néhány perc csend után:
- Igen beérkezett a megrendelés az előleggel együtt.
Önkéntelenül jön a kérdés.
- És mikor kötik be a vonalat?
- Sajnos azt nem tudom megmondani.
- Már elnézést, de előzetesen azt közölték, hogy egy hónapon belül!
- Igen, ez igaz; de az egy hónap a megrendelés beérkezésétől számít.
Miért is tagadnánk, elég lehangolt állapotban megyünk haza, és várjuk immár a csodát, amikor is a telefontársaság kegyeskedik megajándékozni bennünket a technika eme csodás vívmányával. Már szinte lemondunk arról, hogy valaha is vonalhoz juthatunk, amikor a házunk előtt megáll a Matáv járműve. A szerelők alig fél órát dolgoznak és máris kész!
Félénk kérdés.
- Már működik is?
- Igen, végeztünk!
És ehhez a harminc perces szerelési procedúrához közel két hónapnak kellett eltelnie???
Arról már nem is beszélve, hogy az egész procedúra alatt a telefontársaság úgy viselkedett, ahogy azt egy hivataltól megszokhattuk.
De mi vagyunk a hülyék!
Hogyan várhatjuk el azt, hogy egy szolgáltató valóban szolgáltasson is valamit a pénzünkért???
A bevezetőben említett példára visszatérve, sokan mondhatnák: - Ausztrália messze van.
Ez igaz, ám vannak európai példák is:
A francia távközlési cég metró állomásokon és a szerelvényeken is lehetővé teszi az internet használatát! SŐT, egy nem túl régi hír szerint hamarosan a Pirenneusokban lévő elszórt településekről is ADSL-kapcsolattal lehet csatlakozni a világhálóra.
És még valami: Franciaországban jelenleg a telefonvonal megrendelése és beszerelése közötti idő egy óra!
Nálunk, azt hiszem a Matáv esetében, már az egy héttel is meg lennénk elégedve, bár ahogy őket ismerem, azt hiszem ez utópia… Különben is.”Ha ébren vagy ne álmodj!”. Apropó internet! Jól tudom, hogy a modemes kapcsolat már “kissé” elavultnak számít. (Kár , hogy erről a Matávnak más a véleménye.)
De, korántsem normális dolog az ha a csatlakozás sebessége néha 45.2 kbps néha pedig 28.8 kbps! Utóbbi már azt jelenti, hogy nemcsak a letöltéseket kell elfelejtenünk, de a böngészés is meglehetősen reménytelen, hiszen ahhoz is hiányzik a legalapvetőbb dolog: a sebesség. Ezek a szélsőséges kapcsolati sebességek és a többszöri vonalszakadások vonalhibát sejtetnek, még akkor is, ha nem igazodom ki a telefonzsinórok kusza világában.
Mi a teendő ilyenkor?
Felhívni a hibabejelentőt, és elmondani a panaszunkat.
De ismét téved az, aki azt hinné, ezzel minden el is van intézve és telefonvonala hipp-hopp már tökéletesen működik is.
Panasz felvéve, intézkedés, vonalvizsgálat! Úgy néz ki, igazam van: elismerik a vonalhibát. Következő napra ígérik, a szerelők felkeresnek.
Remek, ennek igazán örülök, bár ha vonalhiba van, miért nálam kezdik a hiba keresését? Nem értem, bár amikor a szerelők másnap megérkeznek kiderül, ők sem értik, mi is a hiba. Mellesleg mire megérkeznek, már szó sincs vonalhibáról, mondják:
- Bemértük a központot és minden érték maximális!
Hurrá!
De hol a hiba?
Beszélgetni kezdünk, miközben az egyik unott arcú szerelő megpillantja az udvarban lévő ribiszkebokrot, és jóízűen csemegézni kezd róla. Beszélgetésünk közben arcán a megvilágosodás fénye tűnik fel. Mint arra rájött, a silány kapcsolati sebességet az okozhatja, hogy ingyenes szolgáltatón keresztül internetezek. Erre megjegyzem, hogy a helyzet ugyanez volt akkor is, amikor az Enternettel volt szerződésem. Erre nem tud mit válaszolni, újra megismétli, hogy minden mérésük tökéletes eredményt mutat.
Azt persze nem tudom meg, hogy mihez képest tökéletesek a mérési adataik.
- Na, mindegy, azért kicserélem a csatlakozó aljzatot.
Miután végzett, vagyis felszerelt egy másik aljazatot az egyébként tökéletes helyére, felhívta a központot, és a következőt mondta:
- Minden rendben, ügyfélhiba!
Szerelők jobbra el.
Én pedig ismét nem értek néhány dolgot, bár arról, hogy érthetetlen dolgokat megértsek, már kezdek lemondani…
Itt élek alig 22 éve, és lassan megtanultam, hogy nálunk általában nem érdemes bizonyos dolgok megértésével kísérletezni. Nem is próbálom megérteni, így hát inkább egyszerűen morgok a megérthetetlen miatt.
De akkor is!
Nem értem, ha egyszer vonalhibát találtak, és ezt ráadásul velem is közlik, másnapra mitől vált hirtelen minden egyszerűen tökéletessé? Ha a Matáv szerint a kapcsolati sebességem a free szolgáltató miatt alacsony, akkor vajon mit adnak ők a pénzemért. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szerelők távozása után felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy megtudjam milyen kapcsolati sebességet tudnak biztosítani.
A válaszuk az volt, hogy a 28.8 kbps az általános, jobbat ne is várjak…

2003. augusztus 21., csütörtök

A Beck Kft.

A bejegyzés utóélete: Még mindig a Beck Kft. (2010. január 5.)

Sokáig gondolkoztam, mielőtt eldöntöttem, hogy megírom ezt a történetet - már csak azért is, mert az említett Kft mind a mai napig folytatja áldásosnak nem nevezhető tevékenységét. Nyomukat megkárosított, becsapott emberek jelzik, esetük mégsem mondható egyedinek. Írásom kritikának is szánom, azokkal az intézményekkel szemben, amelyeknek éppen az lenne a feladatuk, hogy minden eszközzel megakadályozzák a hasonló “sikertörténeteket”…
De róluk majd a történet végén!
Téved az, aki azt hiszi, még mindig az Egyesült Államok a lehetőségek hazája, mert az igazán nagy lehetőségek itt, Kelet-Európában (vagy ha jobban tetszik, a Balkánon) vannak.
Tévednék?
Lehet, de ezt talán írásom végén mindenki könnyedén eldöntheti.
Sokunk fejében megfordulnak olyan gondolatok, hogy hogyan tudnánk meggazdagodni úgy, hogy ezért lehetőleg minél kevesebbet kelljen tennünk. Ezért igazából senki nem okolható, hisz elanyagiasuló világunkban központi szerepe van a pénznek. Én csak a megszerzésének bizonyos módszereit tartom egyre gyakrabban elfogadhatatlannak. Néhányan viszont nem csak gondolkoznak, hanem rá is jönnek a legkézenfekvőbb módokra.
Nem történt ez másképp a Beck (Financ, International, Travel) Kft. megalapítóival sem. Megszületett az elképzelés, bejegyeztették magukat, majd megkezdték tevékenységüket. Kezdetben minden simán haladt. Egyik első nyerő üzletük légkondik behozatalával indult. Igen ám, de hogyan lehet olyan terméket biztonsággal és főleg nagy haszonnal értékesíteni, amely semmiféle hazai forgalmazást lehetővé tévő engedéllyel nem rendelkezik? Az üzletben történő eladás ez esetben szóba sem jöhetett. Még szerencse, hogy a társaságból valakinek erre is volt mentőötlete. Végre minden készen állt, leendő ügyfeleiket szórólapok szétküldésével kezdték toborozni, és minek is tagadnánk, ajánlatuk első pillantásra valóban megnyerő volt.
Mit is kínáltak?
Először is egy kellemes utazást, programokkal egybekötve olyan helyekre, mint például Gemenc, Balaton, Aggtelek - tehát olyan helyekre invitálták az embereket, ahová a jelenlegi helyzetben már elég nehezen juthatnának el. Következő ajánlatuk talán még az előzőnél is kecsegtetőbb volt, minden résztvevőnek ajándékot ígértek.
És ugyan ki ne szeretne ajándékot kapni?
Pár volt ügyfelükkel beszélgetem és szinte valamennyien e csekély értékű ajándékok miatt vettek részt a termékbemutatóikon,és mentek bele azután abba, hogy szinte észrevétlenül megkárosítsák őket. Mire magukhoz tértek, már “boldog” tulajdonosai voltak valamilyen semmire sem használható műszaki cikknek vagy egyéb bóvlinak…
Mert természetesen az egész utazás végcélja egy “semmire sem kötelező” termékbemutató volt. Hamarosan érkeztek is a kitöltött szórólapok, jelentkezőkben nem volt hiány.
Az utaztatást a Beck Travel névre keresztelt utazási irodájuk végezte.
Minden simán haladt, úgy látszott semmi sem állhat a sikerük útjába. Ám egyre többször hallatszott a kevésbé elégedett vásárlók hangja, ez először felébresztette a Kermi, majd a Fogyasztóvédelem figyelmét is.
A botrányt végül az eladott légkondicionáló berendezések vizsgálata robbantotta ki. Elhangzott egy riport a rádióban is, amiben megszólalt néhány, többnyire idős korú becsapott ember. Vitatható módszerrel bírták őket vásárlásra , százezer forintért vásároltak amit több havi részletben kellett volna kifizetniük. Ráadásul a drága légkondicionálókat gyakran nem is lehetett leállítani, hiába próbálkoztak a szabályzó gombok tekergetésével. A készülék a saját maga által eldöntött tempóban működött. Mások készülékei viszont egyszerűen el sem akartak indulni. A rádiósok a cég nyomába eredtek, de eredménytelenül, mert az addigra már felszívódott eredeti telephelyéről, amely akkor Tatabánya volt. Úgy tűnt a kirobbanó botrány és a megindult vizsgálatok véget vetnek a történetnek. Ám ez nem így történt…
Néhány nyugalomban eltelt hét után, mikorra a botrány hullámai valamelyest elcsendesedtek, ismét feltűntek a szórólapok…
Ugyanazzal a névvel ám a cég telephelye ezúttal már Győr volt.
Ám ennyi volt az összes változás, a módszereik nem változtak meg. Változás a termékbemutatóikon kínált cikkekben volt; úgy látszik, ötleteik tárháza kimeríthetetlen. Mivel akkori akciójukban egy közeli ismerősöm is érintett volt, így erről még részletesebb információim vannak.
A változatosság kedvéért Előszállás volt a célállomás, ahol lovasbemutatót “szerveztek” az érkezők számára, ezt követte egy pocsék ebéd, majd maga a termékbemutató.
Az autóbusz több településen megállt, hogy felvegye a jelentkezőket, így mire a célállomáshoz érkeztek, a busz megtelt. Az ígért lovasbemutatóra már annak végére érkeztek meg; mint kiderült, azt eredetileg nem is a Beck Kft. szervezte, hanem egy idegenforgalmi cég német turisták részére… A Beck csak összehangolta saját termékbemutatója idejét azzal. Bár nem egészen tökéletesre sikerült a két esemény összekapcsolása. Az ebédről mindössze annyit, hogy maga az étterem csak annak köszönheti működését ,hogy valahogy kiesik az ÁNTSZ látóköréből. Az ebédet követően néhányan sétálni indultak, merészelték ezt tenni annak ellenére, hogy a buszsofőr közölte velük az időpontot, amire a buszhoz kell érniük. A "jólneveltebbek" betartva a sofőr utasításait, időre a járműhöz érkeztek, így tanúi lehetek annak, amint a buszvezető nem épp ékes magyarsággal megemlékezik az elkéső utasok le- és felmenőiről, valamint a késők intelligenciájáról… De nem csak a távollétükben szidalmazta őket, amint megérkeztek, némi “fejmosásban” részesítette őket. Ilyen hangulatban szálltak fel, és indultak a csupán néhány kilométerrel távolabb lévő bemutató helyszínére.
Megkezdődött az árubemutató, egy amerikai showmeneket megszégyenítő férfi folyamatosan beszélve ecseteli az eladásra kínált “nemesacél serpenyő” kiváló tulajdonságait.
Láthatóan néhányan már a hatása alá kerültek, ez tovább fokozza lendületét - jól tudja, most kell mindent bevetnie! Így is tesz, látszólag éles késsel kaparja a serpenyő alját; néhányan ugyan még kétkednek, de mire megmutatja nekik az edényt, már látják, hogy azon valóban nem nincs egyetlen karcolás sem. Ezután félreteszi a “csodaserpenyőt”, és rátér az ajándékosztásra. Kérdése egyszerű: “Ki szeretne ajándékot kapni?”
Néhány pillanatig semmi sem történik mert hát ugye a gátlások…
Aztán szerencsére egy kevésbé szende hölgy jelentkezik.
- Tessék hölgyem, az Öné ez a csodálatos svéd gyapjúból készült takaró!
Ez, azt hiszem döntő fordulat volt, most már mindenkiben feloldódtak a gátlások egymással vetélkedve jelentkeztek az “ajándékokért”
- Ki szeretne még ajándékot kapni?
Az elsőként “megajándékozott” hölgy ismét jelentkezik, újabb gyapjútakaró a jutalma. Sőt, hogy a takarókat könnyebben szállíthassa haza, még egy aprócska kézikocsit is kap, és mivel egy férfiú is vele volt, még egy mini szerszámos készletet is kap ajándékba, továbbá egy falióra is a hölgy ajándéka lett.
Az ajándékozás végén következett ismét a serpenyő, ára negyvenezer forint!
De az többhavi részletben törleszthető, tehát nem is olyan drága. A “megajándékozottak” szinte valamennyien megvásárolják a “csodaserpenyőt”.
Sorban egy kis asztalhoz lépve aláírják a részletfizetésről szóló szerződést.
- Elolvasniuk felesleges… Nem a halálos ítéletüket írják alá!
Így egyikük sem olvassa el az aláírt szerződést. Rosszul tették…
Hazaérkezve boldogan mesélik mindenkinek, milyen értékes ajándékokat kaptak. Ám boldogságuk csak addig tart, amíg nem érkezik egy levél a Beck Kft. címéről, amelyben csekkeket is küldenek a részletfizetéshez. Ekkor következik be ébredésük - tíz darab csekk darabonként 9900 Ft-os összeggel. Alig akarják elhinni, amit látnak, előveszik a szerződést… és ekkor végképp nem értenek semmit. A szerződés szerint a “csodaserpenyőt”, amelynek ára 40 000 Ft, egy akció keretében ingyen kapták, és ami a két takarót illeti, azokért darabonként 50 000 Ft-ot kell fizetniük. A kezdeti elkeseredés dühvé fokozódik, ugyanis korábban már kénytelenek voltak rádöbbenni, hogy a "gyapjú" takarónak csak annyi köze van a gyapjúhoz, hogy egyik oldala külső borítása gyapjút is tartalmaz, ám a takaró 75%-a műszál!
Ezt a történetet hallva, és mivel már egy ideje figyelemmel kísérem a Beck Kft. ügyeit, úgy döntöttem megpróbálok a végére járni ennek az esetnek. Nem értettem ugyanis azt, hogy hogyan folytathatják úgy a tevékenységüket, hogy időközben két vezetőjük ellen is eljárás indult a Győri Városi Bíróságon a silány minőségű termékek forgalmazása miatt. (Azon légkondicionáló berendezések miatt amelyeket a Beck Kft-ről írt cikkem elsö részében említettem). Értetlenségemben nem álltam egyedül, természetesen az első telefonhívások során a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséget kerestem meg. Mivel az ismerőseim Baranya megyében laknak, területi illetékesség miatt a Baranya megyei Felügyelőséget kerestem meg először. A beszélgetés során kiderült, bár a cég neve egyáltalán nem ismeretlen előttük, nem ők az illetékesek az ügyben, hanem - szerintük - a székesfehérvári felügyelőség. Hát rendben van, ők a fogyasztóvédelmisek, biztosan tudják, mit mondanak.
Újabb telefon ezúttal a Fejér megyei felügyelőséghez; a telefonvonal túlsó végén lévő munkatársuk igen segítőkésznek mutatkozik. Mint elmondta, már többször keresték a Beck Kft-t, ám hiába, nyomtalanul eltűntek. Mikor közlöm vele, hogy a cég egyáltalán nem tűnt el, hisz mosonmagyaróvári telephellyel tovább működik, kissé elbizonytalanodik. Kérdésemre, hogy mégis mit lehetne tenni, azt javasolja, hogy tegyek “valamilyen rendőrségi feljelentést”.
Nem létezik, hogy ne lehessen valami eredményt elérni - további telefonhívások.
Ezúttal a győri felügyelőséghez, itt elég csak a cég nevét megmondanom a munkatársuk már kérdez is: serpenyő vagy takaró ?
Elmondom neki is a történetet immár sokadszor. Mint mondja, náluk külön munkatárs foglalkozik a Beck-es ügyekkel, de ő jelenleg nincs bent, próbáljam meg pár óra múlva. Megtettem, a munkatársuk elég jól informált a nevezett cég ügyeivel kapcsolatban. Állítása szerint próbavásárlással is próbálkoztak, de nem tudták “megfogni őket”…
Ő a fehérváriakkal ellentétben azt tanácsolja, össze kellene gyűjteni a megkárosítottakat, és polgári peres eljárást kellene indítani. Nem számoltam mennyi telefonnal próbálkoztam, hogy kiderítsem, egyszerűen ki az illetékes ebben az ügyben? Valamennyi próbálkozásom eredménytelen volt.
Ezek után néhány kérdés felmerült bennem
Miért azoknak kell hivatalról hivatalra járniuk, akiket egy nyilvánvalóan tisztességtelen módszerekkel operáló cég megkárosított? Ráadásul egy olyan cég, amelynek vezetői ellen már büntetőeljárás van folyamatban?
Amit az ügy szálainak bogozgatása közben tapasztaltam, hogy az intézkedés véghezvitelét egyik szervezet a másikra próbálja meg áthárítani. Ezt példázza az is, amikor egy fogyasztóvédelmi ügyben a rendőrséget javasolják megoldásként.
És mit mond erre a Rendőrség?
Felkerestem őket is a tanácsnak megfelelően, az ügyeletes tiszt mondatait most inkább nem idézném. A lényeg az, hogy tökéletesen igazat tudok neki adni, ugyanis egyre több ügyben rájuk próbálják hárítani az intézkedés felelősségét. Mi lett a konkrét ügy folytatása?
Tanácsomnak megfelelően ismerőseim nem fizettek be egyetlen forint részletet sem, úgy döntöttek, inkább visszaadják az “értékes ajándékokat”. Ekkor újabb meglepő fordulat történt: egy napon megállt a házuk előtt egy furgon, és egy magát a Beck Kft képviselőjének mondó férfi azért kereste fel őket , hogy visszavegye a “termékeket”. Mivel ismerőseim szerették volna tisztázni vele azt, hogy átverés áldozatai lettek, beinvitálták a házukba. Ezt ő elutasította, majd néhány mondat múlva már azt is tagadta, hogy a Beck Kft-hez bármiféle köze is lenne. Mint mondta, őt csak felkérték a “termékek” visszavételére. Ismerőseim története itt le is zárulhatna, hisz mivel egyébként is vissza akarták küldeni a “csodaserpenyőt” az “ajándékokkal” együtt, csak nyertek az “üzleten”.
Mint írtam a történetük itt véget is érhetne, de nemrég újabb meghívót kaptak amit vissza is küldtek…
Ismét jelentkeztek egy utazásra, mint mondták csak az ajándékok miatt…
Mivel a Kft-ről folyamatosan jutok új információkhoz a történet még nem ért véget!
Ráadásul egy újabb hasonló profilú cég is feltűnt a láthatáron - vagy talán ugyanaz más néven?

2003. június 25., szerda

Red Faction magyarosítás

Feltöltöttem a Red Faction magyarosításom telepítőjét. A telepítő nem módosítja a játék egyetlen file-ját sem, mivel MODként funkcionál. Jó szórakozást hozzá.

Letöltés (342790 byte) MD5: 536362221c9c9d34012025d47a61c048