2016. március 19., szombat

Újabb ncore kamu

Kb. fél órája egy kedves (most már ex-) ismerősöm hozzáadott engem egy Valós ncore regisztráció nevű csoporthoz.
KURVA NAGY KAMU!
Az ncore-ra nem lehet SMS-sel bejutni, jelenleg CSAK ÉS KIZÁRÓLAG MEGHÍVÁSOS REGISZTRÁCIÓ az egyetlen bejutási lehetőség. A mellékelt képen a valódi ncore (ncore.cc) nyitóoldalt láthatjátok, ahol nincs Regisztráció gomb.
Az ncore nyitólapja

Ugyan az ncore nyitólapjára hasonlít az a szemét, amit terjesztenek, de ne dőljetek be. A regisztráció során nagy valószínűséggel úgyis olyan email/jelszó párost fogtok megadni, amit esetleg a Facebook-on is használtok vagy más helyeken és jön a nyígás, hogy "Jaj, feltörték a fészemet".
A továbbiakban mindenkit elhajtok a halál kékeres himbilimbijére, aki emiatt fog nekem nyüszögni...
EZT osszátok inkább, ne napi horoszkópot... :P

2014. április 29., kedd

Adblocker használata TILOS!

"Úgy találtuk, hogy Ön AdBlockot vagy egyéb reklámblokkoló szoftvert használ, így nem férhet hozzá a weboldalhoz.

Vegye figyelembe, hogy az oldalnak szüksége van a reklámbevételekre a fennmaradáshoz, ezért kérjük, engedélyezze a reklámok megjelenítését ezen a domainen."
Az átirányítás...
A Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótárát szerettem volna használni és ez fogadott.
A kulturáltabb oldalakon ha az Adblock Plus (vagy bármely más adblocker) blokkol egy reklámot, az eltüntetett reklám helyén megjelenik egy kérés, hogy legyek oly kedves és engedélyezzem az oldalon a hirdetéseket, mert ők bizony ebből tartják fenn magukat, ebből fejlesztenek, stb.
Kérnek és nem kitiltanak...
Azért használok minden böngészőn reklámblokkolást, mert idegesítenek a reklámok.
Nem akarom, hogy minden izegjen-mozogjon-ugráljon-csillogjon-villogjon-pörögjön-pulzáljon-ússzon-táncoljon. Nem akarom tudni, hogy lehet kedvezményes lakáshitelem, nem kell se autóbalzsam, se hajhulláskenőcs, se rezgőcsiszoló, se lángolt pengéjű hóhérpallos, se rózsaszínre lakkozott önjáró löveg. Soha nem fogok rákattintani semmilyen reklámra és nem fogok olyan oldalt használni, amely önkényesen elzárkózik előlem, ha merészelem blokkolni a reklámokat.

Próbálok valamiféle épkézláb példát találni...
Ez olyan, mintha a TESCO előtt szemmozgást érzékelő táblák lennének és ha nem nézek rá legalább 3 TESCO-reklámra, akkor a fotocellás ajtó nem nyílna ki.
Olyan, mintha a képzeletbeli Opel Merivám nem engedné beindítani a motort, mert nem hallgatok meg egy reklámblokkot indítás előtt (vagy duzzogva leállítja a motort a város közepén csúcsforgalomban, mert meghallgattam egy Skoda-reklámot).
Olyan, mintha a kéményseprő felmászna a tetőre és bedugaszolná a kéményemet, hogy dögöljek meg, mert ki mertem magam pucolni a kéményt és nem ő szolgáltathatna nekem (nem mintha megtennék a kéményseprők...)

Egyébként az oldal mobilos felületét tökéletesen lehet használni a böngészőből is (még), habár ez után többet a "lábam" be nem teszem oda.

2013. december 29., vasárnap

A hobbit: Smaug pusztasága

"My armour is like tenfold shields, my teeth are swords, my claws spears, the shock of my tail is a thunderbolt, my wings a hurricane, and my breath death!"

Az első résszel az egyik legnagyobb problémám az volt, hogy helyenként laposnak és unalmasnak találtam és nagyon nem tetszett a Super Marios menekülés a goblinoktól. Túl sok volt a visszatekintés és a felvezetés. Túl bugyutának és gyerekesnek tűntek számomra a karakterek, Gandalf figurája meg egyenesen agyalágyult volt. Nem tudom, volt-e valamiféle feedback Jacksonék felé (kedvenc rendezőnk rögtön az elején megint répát zabál Bree-ben!), de már nem éreztem ezt. A törpöket meg még mindig nem jegyeztem meg és amíg a könyv végére nem érek, szerintem nem is fogom.

Kicsit komolyabbra vették a karaktereket, kevesebb mókázás van ebben a részben, mint az elsőben volt. A film tempója végig feszes, nincs felesleges üresjárat és a semmiből előfabrikált Tauriel és Kíli rövidke és ki sem bontakozó "románca" sem hosszan elhúzódó, ömlengős szerelmi szál. (Aminek a későbbiek ismeretében nem is nagyon lenne értelme... Evangeline Lilly-t meg kicsit fura volt Tauriel-ként és nem Kate-ként nézni, de nem lógott ki a filmből.)
Hiába egyik kedvencem Gandalf, ezúttal eléggé háttérbe szorult, miután Bakacsinerdő határán elvált a kis társaságtól és Dol Guldur felé vette az irányt. Konfrontációja Szauronnal fájdalmasan megalázóra és rövidre sikeredett, de már kezdem megszokni, hogy valahonnan mindig menekülnie kell vagy szöktetni kell. Tartottam attól, hogy a trailerben látott hordós jelenet nem lesz annyira hatásos, de a társaság szökése Bakacsinerdőből végül az egyik olyan része lett a filmnek, ami fotelkarfamarkolászósan izgalmasra sikeredett.

Szeretem a sárkányokat. Tényleg. A Sárkányszív óta nem láttam filmen értelmesen megformált sárkányt - igaz, hogy kevés is a minőségi fantasy. Smaug gyönyörű lett és szerencsére a hangját sem baszták el annyira a szinkronban (még nem néztem meg eredeti angolul, nincs felirat :S). Hihetetlen gyönyörűen animálták, a mozgása teljesen "sárkányos", a hangjából árad a fensőbbségesség és a gúny.

I am fire! I am death!

Első megtekintésre nem nagyon találtam olyan részt, eseményt, ami ne tetszett volna, azt hiszem, ez a későbbiekben sem fog változni. Majdnem három órás a film, de nem unatkoztam egy percet sem. Bizonyára itt is sokat vágtak ki, hogy mozinézői seggel is megnézhető legyen, úgyhogy várom az extended vágást :)
Tartalmas és mozgalmas szórakozás mindenkinek, nyugodtan nézzétek meg.

2013. december 25., szerda

Riddick

Riddick 2/10

Volt nekünk az ezredfordulón egy egész kellemesre sikeredett sci-fi horror akciómozink, ami a Pitch Black - 22 évente sötétség címet viselte. Nekem személy szerint tetszett az Alien-szerű szörnyes túlélőhorror, és még aránylag tűrhető befejezést is gyártottak neki. Az már kevéssé tetszett, hogy egy érthetetlen amcsi trend miatt egy többszörös gyilkos a pozitív főhős, és neki kellett "drukkolni" a túlélésért.
A sötétség krónikája címet viselő 2004-es folytatásban a gyilkos mellé a változatosság kedvéért fabrikáltak egy "csak ő egyedül mentheti meg a világot-bullshit" mitológiát is és bevágtatott hozzá a Doom felé lovagolva Éomer is. A világmegváltó happy-end most nemcsak sima túlélésben testesült meg, hanem kedvenc, most már érző szívű gyilkosunkból uralkodót - ohh, bocs... Lord Marshal-t faragtak.
2013-ban meggyőződhettünk arról, hogy az amerikai filmgyártás erősen halad a béka segge felé. Meg sem tudom számolni, hogy hány reboot, hajánál fogva előcibált folytatás és agyatlan képregény-adaptáció látott napvilágot. Azt viszont meg tudom akár egy kezemen is számolni, hogy hány minőségi, egyedinek mondható alkotást láttam idén. Ezek között nem szerepel természetesen Vin Diesel egyáltalán nem ötletes film-szerűsége, a Riddick.

Pedig bevetett mindent: majdnem sikerült képünkbe tolnia a sikerfilmek kutya-nő-gyerek kombóját - az első kettő megvolt, gyerek nincs ebben az epizódban, persze a kutya és a nő meghalnak, hogy legyen dráma.
A CGI ocsmány. Nem simán ronda, hanem ocsmány. Még ha werkfilmet mutatnak nekem, akkor sem hiszem el, hogy a zöldre festett stúdióból egyáltalán kitették a lábukat. Történet itt már nincs is, simán lemásolták az első részt. Nem számoltam, de ahogy Diesel mondja a filmben, kb. ugyanannyian vannak, mint ahányan életben maradtak az első rész űrhajójának zuhanásakor. A Riddick után érkező kemény zsoldosok köre a beszari nyuszitól a jéghideg profi fejvadászig terjed, a másodiknak érkező csapat kemény vezetőjét akkor sirattam meg magamban, amikor kiderült róla, hogy az első részben szereplő Johns nevű fejvadász apucija, aki csak azért keresi 10 éve Riddicket, hogy könnyes szemmel KIKÖNYÖRÖGJE tőle a választ! Igen. Könyörög!

Johns, the Pussy
Mondd már el, hogy mi történt!
Kérlek! (1:25-nél)

A logikai bukfencek tripla axellel ugrott duplacsavarjainak hatványozódása (sic), hogy az utolsó fél órában annyi következetlenség és értelmetlenség van a filmben, hogy fájdalmas. Padlógázon száguldanak a Jedi visszatér-ből lopott motorokon kilométereken át a sötétben, visszafelé persze gyalog hamarabb érnek a hajóhoz, Riddick sebesülten harcolva megmássza az Oroszlánkirály szikláját, a fiát már nem annyira sirató Johns pedig megmenti a gyilkos életét és érzelgős boldogan-élj-amíg-meg-nem-halsz kifejezéssel az arcán egy űrhajót is Riddicknek ajándékoz és Vin Diesel megint annyira macsó, hogy a kemény leszbi csajt is rá tudja venni kemény macsó pillantásokkal, hogy édesen baszásért könyörögjön.
Még mindig nem értem, miért néztem végig...

2013. július 27., szombat

Oblivion

Oblivion 7/10

Végy egy kis Moon-t, egy kis Függetlenség Napját, egy csipetnyi Mátrixot, fűszerezd meg némi Sunshine-nal. Rázd össze alaposan, a tetejére tegyél egy Tom Cruise-t és kész az Oblivion.
Le kell szögezzem előre, hogy Tom Cruise legutóbbi filmjeiben hatalmasat csalódtam. Legutoljára a Valkűrben nyújtott elfogadható alakítást. A Jack Reacher egy minősíthetetlen fos lett és kicsit féltem, hogy itt is a kisfiús báját próbálja használni. Szerencsére itt nem kellett elbűvölnie senkit, jól hozhatta az isten háta mögé kihelyezett magányos karbantartó figuráját.
Évtizedekkel történésünk előtt egy idegen faj készült leigázni a Földet, és szerencsére eléggé kreatívak voltak. Elpusztították a Holdat és simán hagyták, hogy természet anyánk (a szívtelen ribanc) bevégezze a munkát. Földrengések és szökőár után saját magunk végeztük be az idegenek által elkezdett háborút: atombombákkal sikeresen megnyertük a háborút, egyben lakhatatlanná tettük a már amúgy is szar állapotban lévő Földet. A megmaradt emberiség a Szaturnusz egyik holdjára, a Titánra menekült, az ő ellátásukról gondoskodnak a Föld tengereit megcsapoló hidro-fúrótornyok.
Hősünk - neve ezúttal is Jack - dekoratív segítője támogatásával szorgosan javítgatja a hidro-fúrótornyok védelmére kihelyezett drónokat, járőrözget, építgeti álmai titkos rejtekét a tó partján és harcol a "dögevők" ellen. Egy szép napon váratlan áldásként a nyakába hullik az űrből egy 60 éves földi űrhajó maradéka teljesen összekuszálva hősünk addigi viszonylag gondtalan életét.

A CGI teljesen rendben van. Egy-két helyen kilóg a lóláb, de nagyon szép poszt-apok környezetet teremtettek a grafikusok. Nincs olyan mocskos, mint a The Walking Dead, vagy a The Road, de szépen érzékeltetik, hogy milyen hatalmas erők formálták át a felszínt. Az akciójelenetekből nincs olyan sok, de korrektek és mozgalmasak lettek. A zene nekem annyira nem jött be, nem igazán vagyok oda az elektronikus zenékért, de a filmhez kellemesen passzolt.
Összességében egy egész jóra sikerült Tom Cruise-filmet kaptunk végre. Nem kell elájulni tőle, nem váltja meg a világot, de legalább 2013-ra már jutott egy jó sci-fi.

Végszónak: Fuck you, Sally.

2013. május 7., kedd

Mama

Mama 7/10

A Pán labirintusa óta kedvelem Guillermo Del Toro-t, azt hiszem, az volt az első film, amit tőle láttam. Az ő nevével fémjelzett Mama egy eléggé kellemesre sikerült természetfelettis-ijesztgetős-pszichológiai horror.
A háttér lényegtelen (talán az asszony félrekefélt az üzlettárssal, apu meg mindkettőt kinyírta), a történetbe ott kapcsolódunk be, hogy a Game of Thrones-ból Kingslayer-ként elhíresült Nikolaj Coster-Waldau hazarohan a gyerekeiért és úttalan-utakon száguld velük valahová a messzeségbe. Mivel főhősünk nem tör éppen Schumacher-i babérokra, ezért a hókásán megcsúszva rövid úton a susnyásban köt ki a kocsi. Természetesen nem kell visszamenni az útra, nehogy valaki felvegyen (mert ugye, gyilkosok vagyunk), hanem elindul a hóesésben a két kislánnyal az erdő mélye felé. Az alapból nem bizalomgerjesztő kis kunyhócska lakója gyorsan "átveszi" a gyámságot a kislányok felett, majd sittysutty elrepül 5 év.
Ikertesó keres(tet) és az legutolsó pillanatban talál is.
A kislányok rehabilitációja nekem kicsit gyorsnak tűnik, de abban a hitben ringatom magam, hogy az ikertesó miatt vették ilyen sebesre a felépülést.
A kisebbik lány kötélhúzós játéka a szobában azért eléggé hátborzongatóra sikerült, zseniális megoldás volt szerintem így felhívni a figyelmet a kísérőjükre.
A film többi részét kitölti a jól bejáratott és megszokott nyomozás a kunyhó múltja, álmok, meghalt nők, elveszett csecsemők után, a végén pedig kapunk egy korrekt dafuq-érzéssel átitatott befejezést, hogy azért nem legyen annyira happy az end.

Tetszett, de a Carrie-re jobban várok. :)

2013. április 19., péntek

Jack Reacher

Jack Reacher 2/10

Igazán meg nem tudnám mondani, hogy miért is nem hagytam abba fél óra után a megtekintését.
Lehet, hogy az Oblivion-nak akartam adni egy esélyt, hogy az utóbbi években egyre szarabb filmekben szereplő Tom Cruise talán talpra áll és nem próbálja az egyre jobban megfakuló sármja mögé rejteni a tehetségtelen alakítását.
A csak kicsit érdekfeszítő kezdet után lerágott sablonokra próbál építkezni a film: Tom Cruise a supersoldat, aki minden létező kitüntetést bezsebelt, katonai rendőr, képzett mesterlövész, egy szellem, aki hol itt, hol ott bukkan fel, nincs semmi nyoma, se e-mail, se bankkártya, blablabla blablabla. Itt már égnek állt a hajam kicsit (pedig szinte alig van!), aztán amikor a kómásra vert lövész ügyvédje - aki mellesleg (meglepetés!) a kerületi ügyész lánya és rosszban van apuval - felkérte a semmiből előbukkant nyomtalanul élő szuperkatonahekuskommandósmesterlövészt magánnyomozónak, na ott kicsit beleborzongtam, hogy te jó ég, micsoda szart nézek megint...
Semmi értelem nincs a filmben. A jelenetek teljesen sterilek: nyomokban sem tartalmaznak színészi játékot. Statisztákat meg "tömeget" egyáltalán nem. Néhol összeverődik 10 ember, de sokat nem látni belőlük, Tom Cruise mindent kitölt.
Magvas párbeszédek nincsenek, akció alig-alig (az is szarocska).
Ha hasonló lesz az Oblivion is, akkor végleg leteszek a Tom Cruise-filmekről...